Hétfőn reggel indultunk, izgatott hangulatban, bár a hosszú buszút mindannyiunk számára kihívást jelentett. Délután 3 körül megérkeztünk Paraliába, ahol a napsütés, a tenger és a csodás Banbus szálloda fogadott minket, medencével és minden szobában erkéllyel. Már az első pillanatokban éreztük, hogy fantasztikus napok várnak ránk.

A keddi nap a tengeré és a kalandoké volt. Egy „kalózhajón” utaztunk, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt az Olympus-hegyre. Útközben megálltunk egy gyönyörű strandnál, ahol a kristálytiszta vízben úszhattunk. A legnagyobb élmény azonban az volt, amikor a hajóról ugráltunk a tengerbe. Délután egy rövid próbát tartottunk a szállodában, majd közösen vacsoráztunk, miközben még mindig a délelőtti kalandok hatása alatt voltunk.

Szerdán következett a hét egyik legfontosabb eseménye, a kórusverseny. Délelőtt még tartottunk egy utolsó próbát, majd pihenő után elindultunk a Paralia VIP Klubba, ahol a megmérettetés zajlott. A helyszín, egy éjszakai klub, különleges hangulatot adott az eseménynek. Minden tőlünk telhetőt beleadtunk, és a kategóriagyőzelem bebizonyította, hogy megérte a rengeteg gyakorlás. Az este vacsorával és erkélyen folytatott beszélgetésekkel telt, ahol együtt ünnepeltük a sikerünket.

Csütörtökön lazább program következett. A napot a tengerparton töltöttük, ahol úsztunk, napoztunk, vásárolgattunk és élveztük a görög tengerpart nyugodt hangulatát. Bár Paralia nem bővelkedik látnivalókban, a tenger és a strand mindent kárpótolt. A nap végére elégedetten és kipihenve tértünk vissza a szállodába.

Pénteken újra fesztiválhangulat uralkodott. Délelőtt felfedeztük a várost, szuveníreket vásároltunk, és még egy spontán utcai éneklésre is sort kerítettünk egy másik kórussal, akikkel véletlenül összefutottunk. A turisták fotóztak és videóztak minket, mi pedig úgy éreztük magunkat, mint a sztárok. Délután ismét próbáltunk, majd a Nagydíjas versenyen léptünk fel. Bár ezúttal nem nyertük meg a nagydíjat, fantasztikus előadást nyújtottunk, és a telt házas nézőtér előtt énekelni felejthetetlen élmény volt.

Szombaton reggel fájó szívvel búcsúztunk Paraliától, és útnak indultunk hazafelé. A buszon a kimerültség és az öröm keveredett, miközben mindenki a héten átélt emlékeket idézte fel. Este 11 körül érkeztünk vissza Kecskemétre, fáradtan, de boldogan.

Ez az utazás nemcsak a versenyről szólt, hanem egy olyan közösségi élményről, amelyben a kemény munka, a szórakozás és a felejthetetlen pillanatok tökéletes egyensúlyt alkottak.